1ST1

Kezdetben olyan voltam, mint te. Később állt össze rengeteg információ, amikor már mélyen benne voltam a meditációimban. Ha időrendbe kellene szednem, amit érdemes erről elmondani, nehéz dolgom lenne, mert az időrend csak a 3D idővonalán érvényes és csak azoknak, akik továbbra is élik azt az életet, amit én a játék céljának nevezek. Amit erről mondani fogok, nagyon sok pontjában ellentétes lesz azzal, amit az ezós körökben hallottam. Amikkel most nem is igazán szeretnék foglalkozni, mert saját megfigyeléseken alapuló saját következtetéseim vannak.

Ha az embernek saját megfigyeléseken alapuló saját következtetései vannak, szembekerül mindenkivel, aki a tanult vonalon halad. Ez nem is lenne baj, ha a szembekerülés egymás álláspontjának megismerésén alapulna, ám az emberiség tudatszint váltása után - ami az állandó külvilág miatt csak korlátozottan megfigyelhető - már egy olyan tudati zónában vagyunk, amit a kollektív tudat ural. Ennek jele az, amit mi a populizmus és az autoriter rezsimek erősödésének látunk a világban, az összeesküvéselméletekre egyre befogadóbb tömegeknek a közösségi médiában és az észérveket egyre inkább elutasító embereknek az ismeretségi köreinkben.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem tesz valamit, az emberiség ezen a tudati szinten elveszti a gondolkodó ember jellegét. Ha elveszítjük a gondolkodó ember jellegünket, olyan világ vár ránk, mint Putyin Oroszországa Európában, Kim Dzsongun világa Ázsiában, vagy a demokratikusnak eddig sem mondható arab monarchiák a Közel-Keleten. Ha valaki most eszmél erre rá, már késő. Na ezért eszméltem erre rá még időben és kidolgoztam egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az egyéni tudat továbbélését egy fejlettebb szinten. Lefordítva meg szeretném tartani a pénzt, meg szeretném erősíteni a középosztályt és megtartani a demokráciát.

Ezt az emelkedést úgy érdemes elképzelni, hogy ahonnan emelkedtünk, az a világ volt a Nyugat világa és ahova emelkedtünk, az a Keleté. Minden harc, amit a Nyugat jelenleg vív csak az időnyerésre jó, a kollektív térnyerés elkerülhetetlen. Amikor kezdetben olyan voltam, mint te és elkezdtem érdeklődni a spirituális világ iránt, komolyan vettem azt, amit erről olvastam. Hogy mindenki az egyéni útját járja, amiben lehetséges az, hogy az út egy szakaszát másokkal járjam, ám akkor is az egyéni utamat járom és ha az elágazik másokétól, akkor arra megyek. Mint kiderült, nem minden kollektíva örül ennek és ez után sok olyan dolog derült még ki, ami komoly alapot ad ahhoz, ha azt mondom, megoldottam a problémát. Ám az a helyzet, hogy a megoldáshoz először magát a problémát kellett megértenem, amihez viszont az egyéni tudatom logikai alapú rációját használtam. Nagyon úgy fest, mintha a kollektíva, amivel kapcsolatba kerültem ellenérdekelt lenne a világ helyreállításában, illetve csak addig nem, ameddig az az érdekeit szolgálja.

Egy átlagember, aki érdeklődéssel fordul a spirituális világ felé olyan kezdő, akinek nagyon kevés esélye van elkerülni azokat az érdekköröket, akik célja a saját világképük kizárólagos érvényesítése. Mivel az agyam pár fejsérülést, valamint az egyedülállóan sikeres tudatrendezést követően megnyílt a mélytransz tartomány felé, egy olyan spirituális utazás vette kezdetét, aminek értelmezése még a jövő egyik feladata számomra és - földi léptékkel - 20 évig tartott. Ahogy a tudatom beért a felsőbb dimenziótartományokba, kiderült, miért is ment oda. Ugyanis először találkoztak logikai rációt használó lénnyel, akinek emberi jellemzői is megfeleltek egy olyan munkára, amit gigantikus tudatrendezésnek neveznék. Elkezdtem mindenféle problémákat megoldani, de aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy a testem körüli világban is megjelent egy olyan probléma, ami miatt felfüggesztettem a munkát és megkezdtem a visszatérést.

Az alapelveim építő-alkotó szelleműek, a hatalmam nem uralkodó jellegű, a munka, amit végeztem objektív szemszögű. Ezért azonnal konfrontációba kerültem azokkal a lényekkel, akiket ti angyaloknak hisztek és részét képezik annak a problémának, ami kikényszerítette a visszatérésemet. Az én építő-alkotó szellemem találkozott az ő hierarchikus világukkal, ahol nem a cél a fontos, hanem a hierarchia fenntartása. A szolgáltató hatalom is találkozott az uralkodóval, de ami a legnagyobb ütközéssé fajult, az az objektív szemszög kompatibilitásképtelensége a szubjektívvel. Ez utóbbi külön kifejtést érdemel.

Ha a világ helyreállítása fogalma alatt teljesen mást értünk azokkal a lényekkel, akik a felettünk lévő spirituális teret uralják, akkor nem hagyatkozhatom rájuk és egy saját spirituális keretrendszert kell létrehoznom magamnak. Itt szeretnék utalni arra a problémára, amit a két világ hite hozott létre és anomáliát okozott. A két világ szintén egy anomália következtében frekventált egymásba, aminek oka egyszerűen nem elmagyarázható. De ha nem problémaként, hanem lehetőségként tekintünk erre, akkor minden világ megmenthető. Ám ekkor két feladat jelentkezik. Az első, hogy ki kell dolgozni az új világ működési rendjét, a másik annak elfogadtatása. Ami a szubjektív lények esetében majdnem egyenlő a lehetetlennel.

Az alapprobléma az, hogy a két világ hasonló félreértési alapon egyformán létrehozta a hitével a másikat és egynek hiszi azokat. Mi létrehoztunk egy második spirituális világot, amiről azt hisszük a valóságunk illúziója miatt, hogy kívül van. Ők pedig létrehoztak egy második fizikai világot, amiben minden az ő szigorú hierarchikus rendjük alapján működik. Ezt a második fizikai világot láthatjuk akkor, amikor alszunk és alvás közben álmodunk. Mivel mindkét világ egynek hiszi az önmaga által létrehozottat és a másikat, beindult egy olyan keveredés, amiben majdnem lehetetlen eligazodni. Akik azonban megtették, elkezdtek felépíteni olyan intézményrendszereket, amik megfigyelése után megállapítható, hogy céljuk a saját uralmuk alá vonni ezt a köztes világot. Az ezzel a gond, hogy ez nem egy köztes világ, hanem még egy anomália, amibe jócskán ragadtak olyan lények, akik erőforrásait elszedik és akaratuk ellenére használják ezeknek az új intézményrendszereknek a megerősítésére. Köztes világ ebből csak akkor lehet, ha olyan rendezés történik, ami megszünteti a helyzet anomáliajellegét és én pont egy ilyennel álltam elő.

A megoldás az ÉlményPark Holoplatform lett, ami a következők szerint osztotta fel a köztes világot:

4. Nézőtér | Az a spirituális világ, ami a Holofilmeket nézi
5. Játéktér | Az a spirituális világ, ami a Holojátékokkal játszik
6. Holoshow | Nekik harc, nekünk verseny, ahol a két világ lényei megmérettethetik magukat

Tehát azok a szellemi lények, akik fentről érkeznek és céljuk, hogy megtapasztalják a fizikai világot, egy olyan környezetbe kerülnek, ahol bőven megkapják azt az élményt, amit akarnak anélkül, hogy bármi bajuk esne és keverednének az emberi hit által létrehozott világgal. Ugyanez fordítva, maximálisan alkalmazkodva ahhoz, amit az emberek már eleve hittek, csak tisztességes viszonyok között. A már létrejött keveredés pedig játékos formában kerül megoldásra felhasználva az általam kifejlesztett sorzatátírásos gyógyítás technikát.

1ST1 pedig nem más, mint az egyéni tudat operációs rendszere, más néven a Játék Szerver. Ugyanis az egyéni tudat akar versenyezni, harcolni, ami immáron csak a játéktéren lehetséges. 20 éve meditálok 0-24-ben és úgy érzem, kiváló megoldást tettem le az asztalra és fel az égbe. Az informatikai szemlélet, amiben meditáltam nem csak arra volt jó, hogy a magam kapacitásán oldjak meg azt jóval meghaladó feladatokat, hanem arra is, hogy érthetővé váljon az admin és a játék szintek közötti különbség. Ugyanis ebben az anomáliában játékosok szereztek volna maguknak admin hatalmat. Az admin szint jelenti az igazi isteni szintet, ám ezen a szinten nincsenek jelen játékcélok. Bár sok isten szerepel a Színpadon, azt, aki belül van, csak önmagadban találod. De a játékban nincs megtiltva, hogy kiadd magad annak, ha vannak, akik elhiszik. De vigyázat, az elején még van némi türelem a túlkapások vonatkozásában, ám a reménytelen esetek figyelmébe ajánlom:

Aki játék nélkül akar nyerni, az nem érdemli a játékot!