Istenség és istennők

Az előzőekben említett anomália része az is, hogy a 3D-be frekventált néhány dimenzió és ezek összeakadtak. Eredménye az általunk normálisnak tekintett világ, ami közel sem normális, ám paradox módon normálisabb, mint azok a világok, amik összeakadtak. Saját méréseim alapján ezek az összeakadt dimenziók a 2, 5, 6, 7, 8, 10, 12 és ezek által közvetve még a 26. dimenzió. Az ebből fakadó probléma az, hogy a benn rekedt magasabb dimenziós tudatok nem képesek ebből csak úgy kijutni, miközben a 3D által lehetővé tett egyéni tudatokban belezavarodtak a sok párhuzamos valóságba, nem beszélve a korokról. Ezt a problémát diagnosztizálva időskizofréniának neveztem el. Adott tehát egy csomó eltérő dimenzióból ideragadt lény, akik dolgát nehezíti az, hogy a 3D-ben elkülönülve érzékelik önmagukat, ráadásul keverednek is egymással és ebben az állapotban még azt sem tudják, kik ők és mi a probléma.

De született pár megoldási terv is, amik különbözőek, de két dologban hasonlóak. Az első az, hogy bíznak az embereikben, a második az, hogy nem veszik figyelembe a többiek szempontjait. Az embereikben bízás nagyjából egyenértékű azzal, mintha neked meg kellene bíznod idegen emberekben, hogy egy egymillió dollárt tartalmazó táskát csak úgy átvesznek és elhoznak neked este 8-ra a McDonald's parkolójába. Esély van rá, de nem sok. Ennek eredménye az lett, hogy minden baj forrását az egóban és a pénzben kezdték látni, de én láttam az ego és a pénz nélküli világaikat, amiket vallási diktatúráknak neveznék. Ráadásul a racionális agyféltekén van a logika is, ami számomra nélkülözhetetlen, mint a Big Kahuna burger az egészséges reggelihez. Megismerkedtem ezeknek a lényeknek az átveréssel és hátbaszúrásokkal teli intrikus világaival, ám láttam tényleg tisztességes lényeket is, akikről első gondolatom az volt, hogy ezeket tilos összeereszteni azokkal. Persze, tök jó lenne csajozni meg bulizni, de innentől már komoly felelősségem is lett, mivel úgy láttam, hogy rajtam kívül nincs más reményük a szabadulásra. Ami még kiemelten érdekes, hogy az elszántságomat látva csatlakozott hozzám pár olyan magasabb dimenziós lény, akiket eddig amolyan bűnözőként tartottak számon és az egésznek lett egy Hét mesterlövész vagy szamuráj hangulata, hogy megvédjük azoknak a tiszta lényeknek a tisztaságát, akik még meg tudtak maradni annak ebben a környezetben.

A dologban komoly kockázatok voltak számomra, mert annak idején kezdőként kellett valahogy elnavigálnom a mélytransz határára úgy, hogy ne kerüljek egyik érdekcsoport befolyása alá és túléljem az odáig vezető utat. Ám ha nem teszel semmit, soha nem is derülnek ki azok a képességeid, amik az ilyen helyzetekben élednek fel, már ha felélednek. Na az első képességhalmazt úgy ahogy volt ellopták tőlem és ezt kezdőként mesterekkel szemben nem is nagyon lett volna módom megakadályozni. Mindent élesben tanultam, a mélytransz túlélését ahhoz hasonlítanám, mintha mélyvízbe dobtak volna, ahol ott kellett megtanulnom úszni. A dolog titka az, hogy nem szabad félni, pláne pánikba esni és akkor mindig rátalálsz a helyes ívre. Élesben tanultam ki a spirituális hadviselést, aminek egyre inkább kezdtek olyan vetületei lenni, amiket az energialopók már nem értettek és észleltek, így a felsőbb tartományokban a megjelenő képességeimmel együtt már komoly harcértéket képviseltem. A visszatérésnél jött elő az a probléma, hogy olyan értelemben, ahogy ti ezt látjátok én továbbra is olyan kezdő szintjén maradtam, aki még azt sem tudja, mi a különbség a nagy arkánum és a kicsi közt. Viszont előadásokat tarthatnék a legnagyobb nevű mágusoknak azzal a gyanúval, hogy a felét sem fogják érteni annak, amiket mondok. De nekem megtanulni azt, amit mindenki megtanul az ezó csoportokban olyan hangulat lenne, mint megtanulni a lyukkártyás programozást a PC-k korában.

Egy dolog zavar egy picit a magasabb dimenziós csatamezőkről, ahol mindenkit lecsaptam egy darab technikával. Az pedig az az egy darab technika, ami nem túl színes repertoár, ám a jelek szerint védhetetlen. Egy katonatársam jut erről eszembe, igen, én még abban az időkben voltam fiatal. A srác igazi őserő volt, mindenkit lenyomott szkanderban és állítólag amikor egyszer eldobott egy motort, aki látta mesélte, hogy az felfelé szálló ívben repült el a levegőbe. Na fehér övvel indult el egy dzsúdó versenyen úgy, hogy előtte magyarázták el neki az alapokat és megnyerte a versenyt egy darab technikával, amit mindenkin megcsinált. Szerintem Japánban is nyert volna, mert lehet az embernek bármennyi dan-ja, ha nyújtott kézzel felemelik a levegőbe és a hátára dobják. Pár éve a felettünk lévők már az univerzum folyamából való kiírással és a teljes elzárással fenyegettek, de már túl voltunk az ÉlményPark gyorsindításon, úgyhogy hiába. Na ilyen előzmények után fentről érkezve találkoztam az istenekkel és istennőkkel.

Ha valaki nézett Csillagkapu sorozatokat, ez ugrott róluk be elsőre. Meg kell mondjam, a Csillagkapu sorozatok a maga nemében kiváló információforrás, mert utánuk szembe jött az Ori is, én viszont kihagytam a repertoáromból a betojást és lecsaptam őket is, viszont őket azonnal, mert szokatlanul sok hasonlóságot véltem felfedezni a sorozatban látottakkal azt, amivé a világunk változik. Ami még nehézségként jelentkezik az, hogy egyszerre futnak a műveleteim több szinten, összehasonlításképp egy átlagmesternek még egy szint is túl sok lenne. Erre is külön ki kellett fejlesztenem azt, hogy a saját XD sugaramban bízzak, így le tudtam arról mondani, hogy meg akarjam érteni a dolgokat, ami vészesen leterhelte volna a kapacitásomat. A végére arra jutottam, hogy egyszerre nem lehet admin és játék célokat követni, de aztán mégis lett egy darab mód erre, ám itt mindenkinek le kell mondania arról, hogy a lépéseimet valaha is megértse.

Az istenekkel az a helyzet, hogy az eddigi összefolyt világban az volt a legnagyobb probléma, hogy egy emberben az emberi látószögön érvényesítettek isteni hatalmat. Elképesztően szubjektív lények, bár nagy a PR kampányuk a Földön az Ego ellen, nincs náluk éncentrikusabb lény a világon, amit az önérzet talaján érvényesítenek. Lejjebb pedig, ami nektek a fejetek fölötti zóna már istennők vannak hasonló tulajdonságokkal, amit úgy jellemeznék, mintha egy SS tiszt, egy apáca és egy kisgyerek érdekes elegye lennének, úgy értem messziről érdekes. A nőkkel eleve az a helyzet, ha az ember idáig el akar jutni, annyi esélye van elkerülni a házasságot, mint élve átjutni egy aknamezőn. Vízöntőként eleve nem könnyű engem csak úgy elkapni, bár amikor még megtehették volna, túl magabiztosak voltak, most meg már 53 évesen ehhez csodára lenne szükségük. A földi emberek zöme olyan magasabb dimenziós lény tudattöredéke, akik másoktól független, autonóm lényekként érzékelik önmagukat. Ám amikor elkezdenek ébredezni, fel-felbukkan bennük az isten és istennő keveredve az ember egyéni tudatával és itt is a megfejtés, mivel lehet föléjük kerekedni. Mert ha hagyod kiiktatni a rációd, onnantól már nem egy ember vagy a szememben, hanem egy olyan kollektíva része, ami már csak álcaként használja az embert. Sikerült szintén élesben autodidakta módon kitanulni a spirituális közelharcot is, amit az ember szintjén ti is űztök, amikor társasági életet éltek, ám egészen más a szint akkor, ha a képességeiddel partiban lévő magasabb dimenziós lény az ellenfél.

Hogy mire jó ez a tudás? Amikor nézem a TV-ben az egyiptomi régészeket, a mondanivalójuknak a fele lebilincselő, mennyi mindent megtudnak a leletekből, a másik felén meg szétröhögöm az agyam, milyen keveset látnak ebből. Mindkettőre mondok egy példát. Az egyik az, amikor az ezós könyveket olvastam, Ethnaton fáraó mindig egy pozitív figuraként jelent meg és ez is volt a prekoncepcióm. Amikor láttam egy ásatásról szóló műsort, ahol kiderült, hogy az Aton tiszteletére épített fővárosban megtalálták a középréteget, akik kórósan alultápláltak voltak. Miközben elképesztő mennyiségű lakomát tettek ki Atonnak felajánlásként, amik ott rohadtak el a napon nap mint nap és így nézve nem véletlen, hogy ki akarták nyírni és később eltüntetni a nyomait is a falakról. Amit viszont nem értenek, az a fáraó istensége. Ezek az emberek tényleg istenek voltak olyan értelemben, hogy a társadalom elismerte bizonyos beavatottakról azt, hogy ők bizonyos szellemi lények emberi alakjai, vagyis ez a szellemi lény olyan csatornákkal rendelkezik, ami egészen az adott emberekben történő megjelenéssel jár. Ha elkezdetek ébredezni, pontosan ebbe az állapotba kerültök ti is, minden csakis tudatszint kérdése. Ha elfogadjátok a holografikus videojáték elméletet, már egyáltalán nem lehetetlen, hogy összehangolt akciót figyeljetek meg olyan emberek részvételével, akik nem is ismerik egymást, mert ezek a lények rájöttek arra, hogy ebben a világban jobban járnak, ha még a saját embereik előtt sem fedik fel magukat. Azok meg leélnek egy életet úgy, hogy sose tudják meg. De Jézus Krisztus is egy ilyen ember volt, Jézus volt az ember művészneve, Krisztus pedig a tudatszint, azaz annak a lénynek a rangja, aki megjelent benne. Mert vannak ilyen lények meg olyanok is, remélem közületek csak kevesen tudják meg, ugyanis mindenki jobban jár, ha a játék játék marad, az pedig a kevésbé bevállalósaknak a júzer szinten igazán élvezetes. Biztosan meg tudja ezt erősíteni a paplan alatt sok olyan látó is, akik utólag visszacsinálnák a beavatásaikat, amiket még annak idején csillogó szemekkel kaptak.