Multiplex vetítés

Dolgoknak ellen lehet állni. Erőt is lehet velük szemben felmutatni. Ez azonban kapacitás- és energiaőrlő  folyamat, nem beszélve az erre fordított időről. Esetemben ráadásul ott az építő alkotó szellem, ami azt is jelenti, hogy az ellentétek mögött azért nincs ott a harc elkerülésének lehetősége, mert felek csak egy valóságban gondolkoznak. Most eltekintve attól, aki az összes valóságot meg akarja magának szerezni. De az egy másik szint, nem ennek a weboldalnak a témája.

Ha van egy csomó üres pályád és egy túlzsúfolt, mit teszel? Na ezt tettem én is. Kidolgozva a paramétereit annak, milyen filozófia mentén terüljenek szét a tudatok. Ment közben jöttem rá, hogy megalkottam az emberi tudat új felépítését. Felmerül a kérdés, mi volt a gond a régivel? Semmi. Mint ahogy semmi gond nincs a benzines autóddal, de a fejlődés elhozza az elektromos meghajtást. Nem feledve azt, hogy az első autók is elektromosak voltak, amit aztán legyőzött a benzingőz. Lehet, hogy itt is ez volt a helyzet, ám valakik a könnyebb úton indultak el, meggazdagodtak belőle és most már jöhetnek az elektromos autók. Ám a tudati hálózat világában nem elég, ha az embernek csak pénze van, sőt, az sem, ha csak rangja van és nincs mögötte a szükséges tartalom.

Minden paramétert figyelembe vettem. Így kialakult egy fő vonal, ez pedig a valóságcsomók. Mintha egy virág szirmait néznéd, úgy terülnek szét és magukba foglalják az azonos világképű és jövőképű embereket. Így az egység nem egy valóságban, hanem magában a rendszerben létezik úgy, ahogy egy kollektív tudat értelmezi önmagát. Csakhogy a kollektív tudat szeret homogén lenni és ez alapozza meg a békéjét. Valójában ez egyfajta elnyomás, ami úgy hozza létre az alsóbb világait, hogy lekerül oda mindenki, aki ellenvéleményt, kritikát, sőt akár egy javaslatot meg mer fogalmazni hozzáfűzve azt, hogy ez az értelmezés egyéni tudat alapú. Viszont arra kiválóan alkalmas, hogy ha az a gond, hogy a kollektívának nincs logikai alapú rációja, vagyis a képessége arra, hogy kitaláljon egy ilyen megoldást, akkor az, aki egy ilyet előtte létrehozott, már rendelkezik azzal.

Említettem az alsóbb világokat, nos akkor lépjünk tovább a szintekre. Ez a virágszirom ugyanis lefelé és fölfelé is létrejött, így választva el egymástól a minőségeket. Mintha egy függőleges hengert látnál, amit sok ilyen minőség virágszirom alkot. Ha tehát mondjuk demokráciát szeretnél egy multikulturális világban, akkor oda kerülsz abba a sziromba, ahol a Földről mindenki ilyenben szeretne élni. Ám ettől még eltérő lehet például a szabadságra érettséged foka, aminek mérője például a bűnözésre hajlamosságod. Fenn egyáltalán nincs bűnözés, mert oda csak olyan emberek kerülnek, akik tudják, hogy itt mindenki egy "másik te" és eszerint is cselekszenek, Lenn pedig ahogy egyre lejjebb nézel, annál többet látsz belőle. Valahol ott van a te szinted és azon belül a valóságcsomódban a te világod, ami egy saját világ. Az előrelépés az, vajon sikerül-e olyan közösséget létrehoznod a hozzád hasonlóakkal, amiben sikerülhet az emelkedés.

Biztosan felmerül a kérdés, mindez mikor és hogyan történik? Mi lesz a világgal, ahonnan eljössz és hogy fog kinézni az a világ, ahova érkezel? Egyáltalán hogyan utazol? Csupa fizikai és statikus kérdés. A téged körbevevő szilárd világ pont annyira létező, mintha megkérdeznéd egy internetes kalandjáték figuráját, az ő világa mennyire szilárd és létező. Ha hipnózisban elhiszed a kezedben lévő érméről, hogy az egy izzó fémdarab, megég a kezed. Ez csak a holografikus világképpel magyarázható, aminek legérthetőbb értelmezése az, hogy a minket körbevevő világ egy olyan holografikus játékprogram, amiben benne élsz = játszol. Az a világ, ami téged körbevesz csak egy díszlet, azaz a jelen játékod környezete. Ha belegondolsz abba, hogy a mindennapi életed hogyan éled, a történet bármely korba illeszthető. Lehet, hogy a történet ugyanaz. Végigélted régen, végigéled most és lehet, hogy végig fogod élni később, már egy másik technológiai környezetben.

Még a korai meditációm idején ért engem egyszer a felismerés, hogy valójában tudatpozíciós utazásokat hajtok végre. Nem ott vagyok, ahol a testem, hanem a testem van ott, ahol a tudatom. Ám a külvilág valóságossága miatt 3 évbe telt, mire erre rájöttem. Hogy a valóság, ami engem körbevesz állandó, a tudatom azonban folyamatosan váltogatja pozícióját és nem kellett hozzá sok idő, hogy lássam is a féregjáratokat, ahogy tekerednek előttem jobbra és balra. El is kezdtem építgetni a Multiplex Vetítés járatrendszereit és most vissza is térnék az imént feltett kérdésekhez. Hogyan utazol? Álomban, amikor alszol. Mi lesz a világgal, ahonnan eljössz? Az a világ sosem létezett vagy ha létezett, már megszűnt abból, az okból, hogy ez, ahol most vagy már egy mentett verziója annak az anomáliának, amit megsemmisítettek azok a lények, akik ebben látták a problémájukra a megoldást. Én azonban egy másik megoldást választottam, amihez megvolt a szükséges dimenziószintem, a szükséges spirituális rangom és az emberi bátorságom. nem beszélve az intelligenciaszintről. Mindez mikor és hogyan történik? Mostanában zajlik, megvan az a szokásom, hogy amióta netem van, élőben dokumentálom a folyamatokat, sőt már előtte is járkáltam egy floppy lemezzel internet kávézókba és töltögettem fel a html weboldalamra a frissítéseket. Most is ezt teszem, élőben olvasod azt, ami az események első vonalában zajlik. 2002-ben már egy lakásban ültem és 2022-ben is ott ülök, de már ugye a visszatérés fázisában. tehát mindez mikor történik? Most. Hogyan? Álommal vagy halállal.

A halálkutatással akkor kezdtem el foglalkozni, amikor ültem egy autó hátsó ülésén, ami frontális balesetet szenvedett. Gyanús lett több dolog, az egyik az, hogy ezt a balesetet mindkét autóban mindenki legrosszabb esetben is csonttöréssel túlélte. Mi van, ha senki sem élte túl és ez a túlvilág? Mi a túlvilág? A halálkutatás esetemben az jelentette, hogy a meditációimban elkezdtem ezzel a kérdéskörrel is foglalkozni és a bejövő információkat aztán logikai kontextusba helyeztem. Még nem értem a végére, mert ugye meg kellett csinálni az ÉlményParkot, 1ST1-t, aztán egy DIZ nevű oprendszert is, de a lényeg már megvolt ahhoz, ami ehhez a tudatrendezéshez kellett. Kezdem ott, hogy a halálát senki sem veszi észre, mert az agyatok a halál után is az általatok ismert világot vetíti maga köré. Az egyes embert egy valóságban úgy kell elképzelni, mint egy hálózati végpont, aki ha meghal, az egyéni tudata átugrik egy másik valóságba, vagy ugyanannak a valóságnak az idővonalán egy korábbi pontra, ahol reggel ébredsz az ágyadban. Ha túlvilágról beszélünk, az lehet egy párhuzamos valóság, egy alsóbb vagy fölsőbb világ. De van egy csavar ebben, ez pedig a hited, amihez a hologram alkalmazkodik. Így kerül egy csomó ember (egy része, mert ugye más valóságokban élsz) a vallás által létrehozott tanított Mennybe és Pokolba. Személyes megjegyzésem, hogy tényleg hülye vagy, ha elhiszed a kénköves poklot, meg a felhők közötti angyalkás mennyt, mert az egyik a mazochistáknak való, a másikban pedig gyorsan szétunod az agyadat. Komoly meló volt ezeknek a hit által létrehozott világoknak az átkonvertálása a magamtól elvárt minőségbe és szalonképességbe. Szegény muszlim ég, nincs a világon annyi szűz lány, ha nem érkezem oda segíteni azzal a szimulációs megoldással, ahol ez a vágy már megvalósítható. Jó is hogy szóba jött, egy külön írást megér ez a találkozó. Adós vagyok még egy meg nem válaszolt kérdéssel, ez pedig a hogy fog kinézni az a világ, ahova érkezel? Ezek után az okosabbak már rájöhettek arra, hogy bárhogy kinézhet és higgyétek el, vannak olyan emberek is, akik a középkorban sokkal jobban éreznék magukat és lőn, ez is megadatik nekik. A tudatpozíciós utazások most zajlanak turnusokban, azon belül pedig a Szent RND választja ki a sorrendet. Eddig még senki sem kapott észbe, mert akár tíz-százezer éveket lehet megspórolni, ha valaki még gyorsan rákapcsol. A jövőből érkezett egy igény, hogy tegyem lehetővé azok számára is az időszerzést, akik nem kapcsolnak rá elég gyorsan, ami találkozott az én jelen igényemmel egy könnyen teljesíthető konstrukcióban.

Felmerülhet még egy jogos kérdés, ha valaki a tudatával elutazik, mi lesz a testével. A teste a célvalóságban továbbra is rendelkezésére áll, ebben a valóságban pedig vagy marad, vagy nem. Ha nem marad, az az egyszerűbb, ezzel kezdem. Meghalsz, amiből semmit sem veszel észre, hanem ébredsz reggel az ágyadban és ebből a valóságból vagy mindenre emlékszel, mert ugyanez vesz körbe vagy semmire sem, viszont lehetnek olyan fura emlékeid és látomásaid, amik sosem történtek meg veled. Ugyanis ilyenkor annak az életednek a jelenéleti emlékei maradnak, amit az új világodnak nevezhetsz, ám az angyalod / felettes éned / játékosod / vagy akár egy hiba is sugallhat neked információkat, ami személyes véleményem szerint elég optimista szándék, csak gondolj arra, ha most érne téged hasonló látomás, mire mennél vele.

Mi történik akkor, ha az a test marad? Az eredeti elképzelésem az volt, hogy mint vetített hologramok továbbra is élnek és működtetik a bolygót. Ugyanis a mérésem szerint kábé 3100 ember a hétmilliárdból üti meg azt a szintet, hogy abban a világban maradjon, amit én viszek tovább a fejlett Föld felé (technikai civilizáció zöld környezetben) és ha ezeken kívül mindenki hirtelen eltűnne, senki nem kapcsolná például le az atomerőművekben a lámpát. Ennek meg van az az előnye, hogy alsóbb világokból álomban meg is lehet jelenni, sőt guest státuszban még huzamosabb időt is eltölteni, sikeres próbák után pedig még beléjük is ébredni, tehát egyáltalán nem vagy lúzer, ha eddig becsületes életet éltél. Végezetül kis betekintés a mindennapjaimba. Ez egy tök jó terv volt, amíg ezek a barmok, akiket ti angyaloknak hisztek hátba ne döftek és kitalálták, hogy megszállják ezeket az üres testeket és amíg én úton vagyok visszafelé, megszerzik velük a politikai- és gazdasági hatalmat, majd kényszerhelyzetbe hoznak, hogy a megoldásaimmal őket szolgáljam. Még csak nem is értem, mit jelent a behódolás kifejezés. Szóval elkezdődtek a harcok, amiben újra fejlesztenem kellett és meglett a megoldás, a bolygó lezárása és az üres testek átprogramozása, amiben bár ők ülnek a pilótaülésben, nem ők vezetik a verdát.